Erősítő specialistánk Greg küldött el egy napló bejegyzsést a műhelyéből a csöves reverb építésének rejtelmeiről:

Ez a jól ismert effekt, vagy hangzás-módosító akusztikus-marihuana gyakorlatilag két-három darab rugó, amit a gitár jele némi szükséges mellékvágányon történő erődítés után megrezget az egyik végén. Ezek a rezgetett rugók aztán tehetetlenségüknél és tehetségüknél fogva megemésztik az élményt és rugóállandójukkal meg tömegükkel meg mindenféle fizikai tulajdonságaikkal fűszerezik meg a gitár hangját, amit a másik végén egy hangszedőhöz hasonló kis szerkezettel visszavezetnek az erősítőbe és hozzákeverik az eredeti jelhez.

Aki hallotta már ezt a dolgot szólni, tudja miről van szó. Ez egy zengetős-visszhangos nehezen leírható karakterű hangot ad...
Építettem eddig néhány reverbmeghajtót, de nem tartottam kifejezetten földi létem fő küldetésének, ezért egy bevált félvezetős kapcsolást használtam egy TL 072 integrált áramkörrel. Mivel csöves az isten és én nem akarok a pokolra kerülni ezért gondoltam, eleget teszek egy barátom kérésének, belevágok egy fullcsöves reverbmeghajtóba. A kiindulási alap a Fender standalone reverbtankja volt, mármint a kapcsolás, ezt idomítottam hozzá a most épülő kombóhoz...

Mivel erősítő építő-buherátor-delejező emberkeként már sok "csudát" láttam a világban, úgy nagy elvárásaim nem voltak a dologgal kapcsolatban. Gondoltam, cső dolgozik, rugó rezeg, az egész szól és keziccsókolom...

Az állam akkor esett le mikor meghallottam szólni... Első hallásra olyan hangja van, mint mikor kinyitunk egy parfümöt. Szétárad a levegőben, beleköltözik minden érzékszervünkbe, szinte bele tudunk harapni. Nem csak arról van szó, hogy kis zengetést adunk a hanghoz. Ezek a rezgő rugók a saját kis nyomelemeiket, illóolajaikat is beleáztatják a végső nagy lecsóba ami kicsap a hangszórón ?

A rugók rezgetését itt egy csöves végfok végzi, rendesen kimenőtrafóval, amire ha egy hangszórót tennénk, gyakorlatilag rendesen szólna, nem számolva most az impedancia illesztéssel, ami egy külön estét betöltő valóságshow tud lenni, ha két nagytudású jómunkásember elkezd róla beszélgetni.

Ez a fajta csöves megoldás egész aprólékos szabályozást tesz lehetővé. A megszokott egy potenciométerrel ellentétben itt három kupak virít az erősítő elején, ami a reverbhez tartozik. DWELL, TONE, MIX neveken lehet őket szólítani.

A potik amúgy nem túl erősen szabályoznak, a tone poti széles sávban teker, de a változtatás mélysége az a tipikus passzív hangszínszabályzós érzés... nem rossz végülis... a dwell nevű tekerentyűt már nehezebb körülírni. fizikailag ez a rugók kilengését szabályozza, minél jobban odatekered, annál jobban rezegnek a rugók. Ha odateszem az ujjaimat, nagyon finoman és egyértelműen követhető a változás... A hangzásban nem is tudom, gyakorlatilag mintha megvastagítaná a dolgokat, mintha a "barlang" mérete lenne nagyobb vagy kisebb. A lecsengési időt én egyformának tapasztaltam, kitekerve nagyobb amplitúdóval indul a rezgés értelemszerűen, de az időtengelyen valahol nagyjából ugyanott metszi a nullát, mintha a lusta disznó rugók fittyet hánynának arra, hogy mennyire vannak is ők meghajtva. Természetesen ebben a kitekert, jól meghajtott állapotban izzadják ők hozzá azokat az ínyencségeket a hanghoz, amitől ez pont ilyen királyságos tud lenni. a mix poti az általam épített cuccban csak simán rá van párhuzamosítva a jelútra, persze még igényel sok aprólékos beállítást a dolog, de maga a reverb végülis él, virul.

Ehhez képest egy félvezetővel működtetett "rugós zengettyű" csak söröskupakok csörömpölése egy tejfölös dobozban...

A rugók hangszedőjének jelét szintén csöves erősítés fogadja, ennek a funkciója gyakorlatilag a jel kívánt szintre történő emelése, természetesen a hangszínszabályozás is ebben a fokozatban történik.

Mivel műszeres méréseket nem végeztem, a véleményem csak a két fülem és a közötte lévő némi szürkeállomány szubjektuma.

Greg

Delay.hu képgaléria